De mégis...
Pénteken és szombaton a Millenárison voltam, pont ugyanazon a helyen, ahol a múltkor. Sajnos ettől én már otthon érzem magam ott, hiányozni fog, ha véget ér a rendezvény-sorozat. Első nap a standon az volt újdonság, hogy a pacikat bőröndben tálaltam, második nap pedig lépcsőzetesen pakoltam ki a portékáimat. Egyre jobban néz ki...
Háttérben az Eskulito Borászat standja: ISTENI a villányi portugieser, ajánlom ezerrel!!!
Már a második nap estéjére nagyon elfáradtam, semmi se volt jó, nem volt elég a bevétel, és mégcsak nem is köszöntem el mindenkitől, egyszerűen harmonikaszerűen összeestem, pedig még jött a vasárnap.
Akkor Gödön voltam a Nemeskéri-Kiss Kúria területén megtartott rendezvényen, ami előtt nagy volt bennem a kíváncsiság. Más helyszín, más közönség, más tapasztalatok. A stand a buli elején:
..és végén. 0 db árum fogyott. Kevesen voltak, és hogy finom legyek, más igényrendszerrel, mint ami az enyém. Hogy ne tűnjek borzasztó nagy arcúnak, kifejtem. Néhány stand volt csak, és egy lufiárus. Néhányan csalódottan mentek haza, a lufiárus pedig gazdagon. Mellettem csodás horgolt dolgokat készítő, nagyon tapasztalt vásározó ült, Huligánlány, de ő is rá tudott csodálkozni néhány párbeszédre.
A véletlenül (máshogy tuti nem) felénk tévedő gyerekeket anyjuk azonnal megrendszabályozta, hogy ne is jöjjenek oda, mert "csak úgy" most nem akarnak pénz költeni. Ezt követően pedig szabályosan rábeszélték a gyereket a 2500 Ft-os elszállós, atomgiccses lufikra és felfújható na mikre? LOVAKRA. Tehát hogy külön idegrohamot kapjak, nemcsakhogy minden gyerek (de tényleg minden gyerek) lufival a kezében hagyta el a helyszínt, de minden második lovas lufival. És minden kétgyermekes szülő boldogan sétált haza, mert ötezer forintból mindkét gyereket kistafírozta. A könyvárusnál két tök jó könyvet, nálam mondjuk egy vesszőparipát, vagy két táskát/tornazsákot lehetett volna ezért újítani, vagy a szomszédasszonynál horgolt táskát, sapkát, karkötőt, de lássuk be, "csak úgy" tényleg nem jó pénzt költeni...
