Nagy öröm, hogy az ovisok, kisiskolások körében nagyon népszerűek a kézműves szakkörök. Nagyon szomorú viszont, hogy az elkészült művek 90%-ban színes papíron kívül nem nagyon mutatnak fel más alapanyagot. Van hogy tépkedik, van hogy vágják, van hogy ragasztják, de nagyjából ennyi. Egy zseníliadrót felbukkanása már komoly izgalmat okoz. Rengeteg alapanyag és technika van, ami - gondolom anyagi okokból - nem lesz része ezekek az óráknak. Mi itthon igyekszünk lépést tartani a kreatív eszközök és módszerek dinamikus fejlődésével, de nem gondolom, hogy beszámolok majd a decoupage-kísérleteinkről, ámbár ki tudja.. Amit kigondoltam, az nagyon is ide illik, kézimunkás szárnypróbálgatásokról szeretnék beszámolni. Lelkesedéről, sikerekről és kudarcokról, a saját gyerekeimen szeretném felmérni, mi a jó út a kifejezetten széles vigyorgással egybekötött kézimunkázás felé. Jó hogy van nagy fiam is, így még jobban vakarhatom a fejem, hogy hogy vegyem rá a bestét a tűbefűzésre.

A másik ok, ami megfogalmazódott itthon a varrnitudás érdekében az az, hogy Kristóf rendszeresen érkezett haza bélésig széttépett télikabáttal, aminek javítgatása gyakorlatilag térképszerűvé tette a dzsekit, és az idegeimet. Talán ha egyszer ő varr végig 40 cm-t apró öltésekkel és visszafelé ugyanazt keresztöltésekkel is a biztonság kedvéért - na talán akkor majd picit jobban vigyáz a holmijára. És másfelől, ha épp majd Hawai-ra megyek az apjukkal kipihenni őket, hát nem fog várni engem egy szakadt ruhakupac, helyben, rögtön mindent megjavítanak.

A hír hallatán Kristóf:

Elsőnek valami egyszerű, de kedves ötletet kerestem. A cél az volt, hogy technikailag jussunk el a tűbefűzésig, és addig, hogy tudják átszúrni az anyagon a tűt anélkül, hogy a Bethesdában kössünk ki, és ne fakadjanak síva ha három öltés után még nem vagyunk kész.

Hímzőfonalat, hímzőtűt használtunk, amivel könnyű dolgozni, de a hímzőcérnát inkább többször fűzzük be, minthogy egy gigahoszzú fonallal akarjunk dolgozni, piszkosul gubancolódik.

Az ötlet, hogy mit készítsünk a Kifli és Levendula blogról van, a nyuszka leírását is ITT találjátok. Pettike szorgalmasan öltögetett.

És ilyet tud egy hétéves kislány, szerintem nem rossz!

Krisz látszik hogy fiúból van, vállalható, de nem finom munka kategóriában mégis nyert nálam. :) Arckifejezést viszont remeket kanyarított sztem a sárga gengszternyuszinak. :)

Íme ténykedésünk végeredménye. Egyszerű kézműveskedésnek tűnt, pedig a gyerekeim ráléptek egy ösvényre. A túraútvonalat én alakítom, ha kíváncsiak vagytok merre megyünk, majd időről-időre tartsatok velünk! Folyt. köv.!