Most egyszerre két oldalt töltünk meg. Az egyiken lesz az öltöztető baba, a másikon a szekrény.
Ennél a feladatnál sajnos nem tudunk spórolni, pedig eddig is látható módon célom volt minél több feladatot besúvasztani a könyvünkbe, de a miszlikbabákra rendkívül nehéz ruhákat passzintani, a felhelyezés pedig csak patenttel működne, ami még talán a három éveseknek is nehéz - és a mi könyvünk zömmel ezt a korosztályt célozza majd. (Ezt a Leóval való tesztelések alátámasztják! :) ).
A mai poszt a létező legegyszerűbb verziót mutatja meg az öltöztető oldal elkészítési lehetőségei közül, és csak részben azért, hogy a kezdőknek is könnyű verziót kínáljak, inkább mert sűrű most az élet a munka frontján.
Én kisfiút készítek, mert Leónak adom majd, de lehet kislány, sőt macika is az, akit öltöztetni fogunk - természetesen. Gondolkodtam marslakón is :), de már a robot is megosztó volt, hát még egy űrlény! Lányoknál nem csak felső és alsó ruházatban lehet gondolkodni, hanem csinos ruhácskákban is. Amit még megfirkáltam volna, ha van rá időm, hogy a ruhákat lehet díszíteni. Egy kis hímzés, egy szalag felvarrása nem nagy ördöngősség, de nagyon feldobja a látványt. És ez a fiús rucikra is igaz. Gombot nemigen ajánlok, falat kis ruhák ezek, épp elég felvarrni rá a tépőzárat csak úgy simán is.
Amit még lehet: nem csupán filcben lehet gondolkozni, alaposan felvasalt színes vásznakat is bátran hsználhattok, nagyon-nagyon hatásos trükk. (Az alapos felvasalás megvédi a kis ruháinkat attól, hogy foszlani kezdjenek, és tartást adnak a tépőzár felvarrásához. Normál bolti közbélésből két réteget javaslok, persze szabályosan felvasalva, a másodikat csak a már kihűlt és pihentetett első rétegre kell rávasalni. Kezdőknek: hogy mi a közbélés, és hogy ezt hogyan is kell: kérdezzetek rá a boltban ahol veszitek!)
Nos akkor megmutatom az én hullaegyszerű oldalaimat, bemutatom Pistit, aki szerencsétlen télen-nyáron rövidnadrágban és pólóban fog flangálni, mert nem éltem a lehetőséggel, hogy hosszúujjú cuccokat is készítsek neki. Majd kell varrnom egy rendes anyukát is...
Vesszük a filc, vagy esetleg műbőr-darabunkat, amiből a babácskánkat fogjuk kivágni, és ráhelyezzük az oldalra, nyessük, nyessük, míg kb. ezt nem látjuk arányaiban.
Egy papírlapot ugyancsak ekkorára vágunk, ezen a területen garázdálkodhatunk tervezéskor.
Rajzoljunk lényt! Az ujjakkal ne foglalkozzatok, de tényleg, irtózatos macera lenne szépen kivágni, aztán pedig rávarrni az oldalra. Orra nyugodtan lehet a gyereketeknek, sőt ha akarjátok, esetleg térde is :), és nyomom a minimált, mint a gázpedált az autópályán.
Nem feltétlen az én kis bendzsókámat kellene másolni, de a képen lévő arányokat próbáljátok lekövetni. Egy vastag derekú maci ruhái pl. nem férnek el az általam készített szekrényben, készüljetek úgy, hogy ducimacik ruháinak más gardróbot kell szerkeszteni!
Ezt követően titkosszolgálatosat játszunk, és a kiscsávót áramra kötjük... :D
Neeeeeeeeeeeem, persze nem, csak csipesszel rögzítjük a kiálló részeket, hogy körbevágás közben ne csússzon el a papír az anyagtól. A műbőrön látszik a tűszúrás utána is, a filcbe, ha ilyen falatnyi, nehéz szépen tűzni. Én a fej körbevágásával kezdtem.
Aztán szépen áthelyeztem a kis rögzítéseimet, ahogy haladtam előre.
Késssz!
Most arccal egy akármilyen kis filcdarab felé fordítjuk (neonzöld csak kifejezetten punkvarrás esetén ajánlott), és körbevágjuk a fejet. A kép még a before-állapot. Ez azért kell, hogy a haj pont a fej ívét kövesse, egy mm-rel legyen nagyobb!
Egy ilyen kis torzót kapunk, de látható, a fejtető OK. Jöhet a fodrászkodás.
Összepróbáltuk, varrjuk fel! Először a testet. Rá az alsónacit (nálam fehér műbőr), de ez opcionális. Jöhet a tépőzár (ez is világos cérna ugye), és utána a haj. A tépőzárnak a puha oldalát varrjuk a babára, a keményet fogjuk a ruhákra, a választ hogy miért, a szekrény rejti. ;)
Utána hímezzünk szemet, szájat, esetleg szépségpöttyöt, ragozhatjuk még, de a pucérka elkészült! Jön a szekrény!
Megintcsak kimérünk egy szekrénynek való méretet filcből (két leeső csík kiadja a lapok méretre szabásából maradók közül :) ). Félbevágjuk ha egyben van, átlapolva odapróbáljuk, fogantyút keresünk.
Felvarrjuk a gombot, és akkor szentségelünk a tépőzár felvarrásakor mint én, hogy ezt minek tettük (cipzártalppal megugorható :) ), vagy kiszabjuk a puha oldali tépőzár csíkokat, és felvarrjuk a szekrényajtókra, illetve a majdani szekrénybelső közepére. (Mindig próbálni, próbálni, próbálni - mi hova kerül majd.) Szóval a tépőzárak után, de még a szekrényajtó felvarrása előtt gomb! A hosszú csík jobb választásnak tűnik, mint a pici pöttyök, kicsit könnyebb sikerélményhez jutni.)
Azért a puha oldalt varrjuk fel az oldalakra és a ruhákra a keményet (pedig az nehezebb a miszlikekre sajnos), mert összeborulnak a szekrényben a ruhák, és az üres hely kemény tépőzárja szétszöszölné a "szemben" lévő ruhát. Tudomány van... :)
Felvarrhatjuk az ajtókat. :)
Nem fog kinyílni. :)
Jöhetnek a ruhák! Mint említettem, a mi ruhatárunk kicsit egyoldalú, de Leó még nem vész el a részletekben, jelenleg mindent rá akar adni Pistire egyszerre, szóval a Desigual télikabáttal még ráérek! :)
A technika:
Kivágom, tépőzárazom, kész!
Mindenféle szekrényművelet elején természetesen a szekrényajtók is díszíthetők, én beértem a tépőzár adta "kazettákkal".
Tádámmm!
Elkészült tehát Pisti és az ő szekrénye.! :)
Hosszabb szünet következik, december 8-án találkozunk újra ebben a témában. Varrunk egy jó kis tornacipőt. A hozzávalókat majd időben idepótolom! Addig is varrásra fel! :)
