Egészen pontosan Leó volt a célközönség, aki a Nyuszi érkezésekor volt 16 hónapos, ugyanis ezt nem én varrtam, hanem ő tojta. :) (Nekem ez az egész Húsvét amúgy tök bizarr, de senki kedélyét nem szeretném felborzolni, már többször is elkövettem - bár nem akaratlagosan - folytatólagos megsértését egyesek vallási érzületének.) 

A születése előtt tervbe volt véve, hogy egy olyan klasszik, semmire sem jó, de ezer címkét tartalmazó színes könyvnek nevezett bigyuszkát is varrok neki, aztán nem sikerült egész egy éves koráig se. Az lehet az oka, hogy nem találtam hozzá szalagot! :D :D :D

Így hát már készségfejlesztésben gondolkodva láttam neki a munkának, ami meglepően sokáig tartott. Ugyan nem kész tervek szerint haladtam, az egész nekirugaszkodás tök spontán alakult, de a kis képekkel való szuttyogás adott esetben órákat emésztett fel. Nagyon élveztem minden egyes oldalt!!! És jó kísérlet volt, legközelebb pl. nem teszek alapnak polárt, mert hiába tök jó, hogy puha, és majd jól rájön a gyerek, hogy de sokféle anyag van, és más és más a tapintásuk, elcsúszkál varrás közben, megroggyan, s mindjárt nem mutat olyan jól, mint Háry János a császár lován.

Lássuk Leó könyvét oldalanként - némi önkritikát gyakorolva, azon kevesek közé tartozom ugyanis, akiktől elviselem! :)

Az első oldal szerintem pöpec, klassz a cicás anyag, jók a bizgentyűzni valók ott oldalt, elégedett vagyok.

Aztán következik egy a Nyuszit már nagyon váró kutya, aki maga is félig nyuszivá vált. Jók ezek a fülek, de mint a fb-oldalon megjegyezte egy kedves kolléganő, lejjebb kellett volna varrni őket! Ezzel az egyszerű oldallal mennyit vacakoltam, emlékszem...

No én kitaláltam, hogy a süni szemét és orrát tologató gyerek nagyon ügyesen fejleszti majd magát, de mivel a bandzsa sünit gyártó gyerek minden csak nem készségfejlett, korlátoznom kellett a golyók mozgásterét. Sok plusz szöszmötölést okozott, de a legeslegkedvencebb oldalam lett a polár alátét ellenére, és annak ellenére, hogy szegény süni tüskéiből levarrtam párat a könyv összeállításakor.

A legegyszerűbb oldal. Szerettem volna gazdagabbá tenni a hátteret, de kb. lefordultam a székről Nagypéntek éjszakáján, és másnap már össze kellett állítanom a könyvet. 

A pillangó is kedvencem, zörögnek a szárnyai, és szegénynek egy csápja szintén örökös fogságba esett. :(

Puzzle. A szegés túl laza lett az ízlésemnek. Leó még csak össze-vissza rakta ki a baglyot, így első kirakósnak amúgy nem is egyszerű kép, mert annyira gömbölyű a bagoly, hogy elfordítva is jól illeszthetők egymáshoz a darabok. Más minta kellene, ami egyértelműbb.

Senki nem tudja elmagyarázni, hogy miért egy frissen borotvált oroszlánt varrtam a gyereknek. Állat jó lenne, ha nem lenne sörényhiány...

Utolsó oldal. A rózsaszín szárnyat elvesztő madár kapott egy kéket. Nehéz úgy gombot felvarrni, hogy erős legyen a varrás, de egy majd másfél évesnek ne törjenek el az ujjai ha játszik a könyvvel. Na ez sikerült! :)

Folytatása következik, a kétéveseknek való könyvet sztem holnap el kell kezdenem, ha azt akarom, hogy kész legyen! :D