Voltak már rosszul sikerült vásárok. Ez (sajnos) tök normális. De azon kívül, hogy a Budai Vár gyönyörű, semmi értékelhetőt nem találtam a három napos vásár alatt. :(

A matek úgy jön ki, hogyha a bevételből levonom a nem kevés helypénzt, a benzint hatszor oda-vissza (különben kisebb vagyonért parkolhattam volna a Vár aljában), a forralt borok, almalevek és egy napi kajám árát (a termoszból kifolyt kávé eláztatta a reggel gondosan csomagolt szendóimat), akkor kilyukadunk nullánál. Ez az értő matek szerint azt jelenti, hogy megfogtam kb. negyvenezer forint értékű árumat, elvittem bármelyik dunai híd közepére, és onnan a folyóba dobtam. Mindezért három napig kockára fagytam reggel fél kilenctől késő délutánig. Vasárnap konkrétan a folyamatos esőtől átázott kabátomban ácsorogtam hat órát, mikor jött a viharos szél. Persze belázasodtam. Mindezért egy percet nem húsvétoztam, rohanva festettem tojást, semmit sem díszettem itthon. Mindezért három napig alig voltam a családdal. Mindezért elhanyagoltam a háztartást, sehol a tavaszi nagytakarítás. Mindezért hetek óta éjszakáztam, hogy legyen elég árum, beruháztam, hajtottam, alig pihentem. Jól kiütöttem magam.

Az árumra most rá sem tudok nézni, még mindig nem pakoltam ki. Lassan muszáj lesz, Kristóf autótároló dobozait kölcsönöztem el és joggal reklamál, hogy kupiban vannak a dolgai miattam. (Csak miattam persze :)) Na az meg hogy újra varrjak, hát nem három napon belül lesz!

Tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenkinek jön be minden vásár. Tudom azt, hogy nem az árummal van baj. Fejben tényleg minden oké, csak vissza kell mászom az energialétrán legalább a földszintig a bányából, ahol most vagyok. Az egésznek a legfontosabb tanulsága, hogy bármennyire is én választottam, küzdöttem érte sokat, és szeretem ezt csinálni, ez is CSAK munka. És nem előzhet meg bármit, elsősorban saját magamat nem. Ahogy a régi életemből nem hiányzik a folyamatos túlóra, a hétvégére hazacipelt akták, úgy ilyesminek az újban sincs helye. Mert itt jön az, mennyire más, ha más portékáit árulja valaki. Az anyagi veszteség borzasztó akkor is persze, hiszen ebből megélni és nem éhen halni akar az ember, de a saját munkádat látni kárba veszni, az nagyon lehangoló.

És hogy mi volt a baj? Sok baj volt, ez a vásár ha hiszed, ha nem SENKINEK nem jött be (a Hunyadi-udvarban legalábbis). Tehát nem az volt, hogy valaki szénné keresi magát, a többi meg irigykedve fanyalog, itt bizony mindenki szívott. A "szomszédasszony" körlevelet fontolgat, hogy ezzel a szervező céggel ha lehet senki ne álljon szóba. Mert levett minket, és levette az embereket, amikor belépőt szedett.

Belépőt egy vásárba?

A hivatalos válasz szerint nem a vásárért, hanem az egész rendezvényért (koncertek, foglalkoztatók) kellett fizetni, de nagyon sokat, 2500 Ft volt egy felnőtt jegy. Szerintetek nem fordultak vissza sokan a kapuból? DE! És ezt mi láttuk is, én atom ráláttam a Kolduskapura, ahol folyamatosan tömeg volt, de alig csorogtak be emberek. Egy kordont is csináltak azoknak, akik csak múzeumba jöttek, de a vásár területére nem léphettek be. Ahhhhhhhhhhh.

Így hát baj volt az, hogy kevesen jöttek be. És baj volt az időjárás is. Bármelyik ellen tudtam tenni? Nem. Csak szívni tudtam. Ezek most nem sokkal kevesebben itt dekkolnak Krisz dobozaiban.