Mármint múlt hétvégi, a jelenés tegnap volt. Ezen a hétvégén viszont esély sincs varrásra: ma de. sulis farsang, du. vendégség, holnap családi vendégeskedés délelőtt, másik délután.

A Lila Csoportban idén hangszernek "kellett" öltözni. Kitaláltam, Petra legyen zongora. Fekete cicanaci, fekete póló, hátára applikált billentyűzettel, és ha be kell mutatni a jelmezt, hát lehajol/négykézlábra áll. Egyszerű, olcsó, kényelmes, vicces. Igen ám, de megjelent a februári Praktika, benne egy csillivilli zongorajelmezzel, naná, hogy az kellett!!!

A jelmez nyolcvan százalékban múlt hétvégén elkészült, utolsó simítások hiányoztak csak, nem izgultam. Ehhez képest a tegnap reggel csak kicsit volt rosszabb, mint a világvége: kiderült, az éjjel készre varrt jelmez szűk lett. Anya betold, igazít, a Nagy reggelit, tízórait készít magának, macskát etet, a Kicsi aggódik, kész leszünk-e. Suliba épphogy beérünk, oviba menet az elmúlt két hét legnagyobb dugója. 5 buszt, két kamiont és még egy kukásautót is kifogtunk. :S A kocsiban eszünkbe jut, otthon hagytuk a körtelevet, a mandarint. Hurrá, még boltba is kell menni. Megérkeztünk, szépen megnyugodtunk, úgy tűnt minden OK, a fényképezőgép kártyahibát jelez, majd lemerül. Hát csoda, hogy megértem a delet. :) 

Mobilos képek vannak, és picit kevesebb idegszálam, mint tegnapelőtt. A jelmez részben újrahasznosított, egy régi fehér pólóra vasaltam fel fekete közbélésből a zongoraformát, laza cikkcakkal rögzítettem. A szoknya tütü a nem csomózós fajtából, ez lett rávarrva a póló aljára, ez lett a baj, a rugalmas varrás ellenére is. A hangjegyek textilfilccel lettek felrajzolva, ahogy a billentyűk is. Ezt az újság ajánlotta, nagyon megbántam, ha lesz legközelebb, azt is varrni fogom. 

Itt is köszi Krisztinek, hogy lett "színes" képünk is!