..illetve még péntekig van is.
Remélem gyakrabban tudok majd írni a blogra, mert ez nemcsak azt jelenti, hogy lesz időm írni, hanem hogy lesz is miről. Hiányzik az alkotás, a kitalálás, az anyagokban fuldoklás, a kincsek közti kotorászás, de még a bontókéssel káanyázás is. Kreatívnak születtem. Nyírkált a neveltetés, lapítgatott az iskola, de nem lettem egységsugarú egy percre sem.
Tipikusan az az ember vagyok, aki valakinek a szülinapja előtt 16 órával találja ki a legtutibb ajándékot a földön, de az elkészítése 18 és fél óráig tart, viszont semmi sincs hozzá otthon. És megcsinálja. Aztán pár ilyen alkalom után kiég, és heverészni kell a semmiben, hogy újra valami nagy robbanás születhessen az elméjében. Ilyen vagyok, és nehéz nekem.
A mai világban már nem engedheti meg magának senki, hogy a személyisége szerint éljen. Mindenki rohan, nyolc állása van, vagy belebetegszik abba az egybe, mert felér kilenccel, netántán család is adódik, akkor azt is logisztikázni, hurcolni, megélni kell. Határidők, verstanulás, tornazsák, vasalt ing, elfogyott a fogkrém, 5-re az önkormányzathoz, holnap fodrász, stb. Ha ebben a hajtásban, pörgésben egy kreatív elmének még csak egy morzsa sem jut, csak megy a daráló, hamar pszichológiai következményei lehetnek. Láttam ilyet, és én ezt nem szeretném. Kellenek a morzsáim. Pedig varrni nem maradt időm, semennyi se. És a varrásban megtalálom mindazt, amire szükségem van.
Azért indítottam ilyen messziről, mert talán érthetetlen, hogy egy olyan sikeres bolt, mint az enyém, miért zár be. Micsoda luxus! Törzsvásárlók, de mindig újak is, kipörgő árukészlet, mekkora érték! (Hogy mekkora, azért majd később kitérek erre is.) Igenám, de emögött folyamatos árubeszerzés, átvétel, ellenőrzés, fotózás, feltöltés, reklámozás van. Eladás után levelezés, összekészítés, számlaírás, címzés, postára menés és sorbanállás van. És minden fázisról levelezés is, pláne ha már másnap nincs ott a levél a fizetéshez képest. Mert ma ez van, kifizettem, azonnal kell. Megvettem, holnap add fel! Nem? Akkor majd máshoz megyek!
Mert van más. Ma már nagyon sok, és egyre több jó netes bolt van, és már máshol is széles az árukészlet, és már máshol is vannak nagyon szép szalagok, és már számla is sok helyen van. Van ahol nincs, konkrétan 150 Ft-ért lehet szalagokhoz jutni, mit is akarok az én 270-emmel? Nekem így sem éri meg, sajnos ezt kijelenthetem. Az árumat külföldről szereztem be, a forint általában nem nekem tapsolt állva, és a kis kiszerelések okán magas árakon tudtam csak vásárolni. De ez az én üzletpolitikám volt, a változatosság, a sok új cucc az ottporladó régi tekercsek helyett, amikből elment 20 méter, de a többi a kutyának se kell, és a halálom után is akciózhatom még, akkor se. Szóval épp amikorra nagyon erős forgalmam lett, jöttek a "mérleg" szerint elkeserítő hónapok. Ha kicsit lassítok, nem szerzek be, talán rövidtávon visszajövök anyagilag, hosszútávon biztos nem.
Döntenem kellett. Beinvesztálok nagyobb, még szélesebb árukészletbe a jobb árak, és a termékbővítés érdekében, vagy kiszállok. Erre a magánéleti, személyes ok adott választ.
Hangsúlyoznám: jó nekem!
Három gyerekem van. Majdnem tíz, nyolc és másfél évesek. Egy kétszintes ikerház-félben lakunk, van egy kis kertünk is. A nagyok különórákra járnak, Petra pl. Pestre jár balettre, a kicsinek meg szociális- és mozgásigénye van. :) A férjem a szerződése szerint a munkaidejének a felében külföldön van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mondjuk egy hónapig itthon van, aztán hetente napokat nincs, vagy épp összetorlódnak utak és zsinórban három-négy hétig csak egy-két napot van itthon - ahogy adódik, ahogy alakul. Bőröndből ki-, mosás, vasalás, bőröndbe be. Takarítónőm nincs. Bébiszitterem nincs. Kertészem nincs. És még a kaját se rendelem, hanem főzök, majd minden nap. Apu és a férjem anyukája szoktak segíteni pl. Leóra vigyázni, míg én anyáknapjázok, de rajtuk kívül más nincs.
Akkor még egyszer, jó nekem. De emellett nem fér bele még több számla, még több boríték, még több sorbanállás. Eszembe jutott egy mondat, mindig poénkodunk vele, ha olyan a szitu - a csúcson kell abbahagyni! Akkor vegyük úgy, hogy a csúcson voltam...
Mindnekinek köszönöm, aki eddig velem volt! ♥
