Leszedtük, elpakoltuk a fát. Elpakoltuk... idén először volt műanyag, Tesco gazdaságos fánk volt. Korábban számomra ez elképzelhetetlen volt, és fura is, hogy most nem az. Gyors döntés volt. Szebbnél szebb normand fenyőket láttam, de már a házhozszállítási ígéretek sejtették, nem lett olcsóbb tavaly óta - sőőőt. Itt Keszin egyébként az átlagnál is drágábban kínálták őket. Aztán egyszer csak 6 csirkecomb, 1 kg só, és 4 zsemle felett megláttam a Tesco-ban egy feldíszített műfát, és azt tűnt fel, hogy nem akarok sugárhányni, az ára pedig.. 5500 Ft volt. Felsejlett bennem Leó fa-magáraborítási erős hajlama és úgy döntöttem, az igazival nagyobb bajt lehet csinálni.

Ez a történet, az előnyöket, hátrányokat nyilván mindenki ismeri. Ami tetszett benne, hogy a kiterjedése, és az alakíthatósága révén könnyű pofásra simogatni, és az arányossága miatt a díszítés is könnyebb, szebben is érvényesül utána egészében. Ami nem tetszett: műanyagból van :(, ez a hangulatfotókon is erősen visszaköszön.

Viszlát Karácsony, találkozunk 2015-ben is! :)

Az első és legfontosabb közlendőm: Tamara élő személy, és tényleg olyan szép, mint a képeken. :)

Három helyre szervezett a NőiCsizma Design Tamarával képkeret készítő workshopot, mi a budapesti helyszínre mentünk. A Nyugati Pályaudvar közelében lévő helyszínre nekünk különleges volt az út, Petrát is vittem, együtt vonatoztunk a célállomásig.

Tami sok szép anyaggal, rengeteg apró kinccsel, klassz trükkökkel és sok-sok kedvességgel várt bennünket. Petra annyira belezúgott a képkeret-készítésbe, hogy mindjárt kettőt is készített. Így az enyémmel együtt három karácsonyi ajándék is kerekedett a nap végére, Taminak ezért még nem is hálákodtam eléggé.

Megkaptuk a munkakezdéshez szükséges eszközöket, és kezdődhetett az alkotás.

Figyel a bal oldal a tanító nénire :)

A munkafolyamatot nem szeretném részleteiben leírni, inkább - ha tehetitek, vegyetek részt ilyen, vagy hasonló workshopokon a NőiCsizma szervezésében és/vagy Tamarával.

A végeredmény, Pettike két kerete. A "bélést" rendkívül elnagyoltan, de annál kreatívabban oldotta meg. :)

Az enyémnek csak a sarka látszik az egyik képen (pillangós), miért is lenne róla kép ugye?! Mindenesetre én a tesómnak csináltam, és végszükség esetére egy Szent Istvánt ábrázoló "képet" tettem bele. ;)

Köszönjük szépen, nagyon jól éreztük magunkat!

Nem dőlök hátra, mert amúgy sem jellemző, de érzésem szerint a hasonló rövidárut kínálók fellépése okán nyugodtan megtehetném. Reprezentatív felmérést készítettem a család és a barátaim segítségével, mit, hol, milyen feltételekkel lehet beszerezni hozzám képest. Nem vagyok genya, a cél nem az volt, hogy világgá kürtöljem, Tóth Gizi nem ad számlát, Mariska pedig randán csomagol, abszolút név nélkül írom most le nektek a tapasztalataimat. A cél pedig simán csak a monitoring volt, megfigyelés, hogy hova fejlődjek, egyáltalán hol is vagyok a térképen a szalag-gomb-csipke és egyéb nyalánkságok tárházát felvonultató árusok között. Szívesen írnám, hogy cégek, de sajnos sok esetben nem találkoztam semmiféle vállalkozásra utaló nyommal.

Nehéz meghatározni, kik is azok, akik kimondottan konkurens eladók, mert nyilván nem pontosan ugyanazt kínálják mások, amit én. Az alap kiindulásom az volt, hogy megismerjem

- a grosgrain szalagot és valamilyen más rövidárut,
- az Alkotók Boltjában grosgrain szalagot, illetve
- a facebookon, vásár keretében áruját kínáló eladók piaci magatartását.

A módszerem a próbavásárlás volt. Volt, hogy csak 1 m szalagot, volt hogy sokat, volt, hogy más árut is rendeltem a különböző boltokból.

Amire kíváncsi voltam:

- milyen a kommunikáció
- milyen a csomagolás
- van-e valamilyen meglepetés a csomagban
- milyen az áru minősége
- van e számla a csomagban.

Nem biztos, hogy ez a fontossági sorrend is, de ennek mentén az alábbiakat tapasztaltam.

Kommunikáció

Ezt illetően alapvetően pozitív tapasztalatokat szereztem. Két eladó is kifejezetten gyorsan jelentkezett, a vásárlás több fázisáról adott tájékoztatást, de a többiek is 24 órán belül felvették velem a kapcsolatot egyetlen kivétellel, ő egy kerek hétig nem jelentkezett, ekkor ráüzentem, onnantól ment az ügymenet.

Kevesen köszönték meg a vásárlást, pusztán a vásárlás tényével kapcsolatos dolgokat részletezték. Ez ugyan apróság, de nekem fontos kifejezni egy fél mondattal a hálát amiatt, hogy a 624 piaci szereplő közül éppen engem választott valaki.

Ezentúl amúgy eggyel több levelet írok majd egy adott tranzakcióval kapcsolatban, minden esetben  küldök személyes vásárlási értesítőt, jelezni fogom, hogy a pénz jóváírásra került, és külön azt, hogy postára lett adva.

Csomagolás

Hát ezzel kapcsolatban képzeletben komolyan kitüntettem magam!

Egy helyről jött buborékos boríték, amúgy vagy a postakész, vagy a sima boríték a jellemző. Sajnos ezek nagyon vékonyak, kiszakadnak. Remekül küldhetők benne papírok, keskeny, vékony holmik, de szalagok sajnos nem. Én annak idején úgy használtam ilyesmit, hogy minden portéka légmentesre volt celofánozva, mégis kaptam visszajelzést, hogy megsérült szállítás közben a csomagolás. Azóta csak buborékos borítékban küldöm az árut, de az apróságokat természetesen a bubison belül is külön csomagolom. Na igen - új! drogos zacsiba. (simítózáras a hivatalos neve :) ).Találkoztam uzsonnás zacskóval, használt celofánnal, amiben feltehetőleg az áru érkezik külföldről, de a legdurvább: egy lap konyhai papírtörlővel is, az se szabályosan tépve, hanem úgy szaggatva. Drogos zacsi sehol, pedig tán 5 Ft egy db....

Az, hogy a borítékot is igyekszem feldobni valamivel (smiley, dekortapasz, nyomda, stb.) senkinek nem fontos szempont, csak nekem, nem is láttam másnál.

Meglepetés

Két helyen kaptam. Egy sokezer forintos vásárláskor egy kb. 30 cm-es szalagdarabot, meg egy jóval kisebb tételnél mintegy 40 cm-t. Ez igazán nem kötelező dolog, de tapasztalatom szerint mindenki örül egy kis plussznak, legyen szó akár néhány filléres termékről. Én küldök továbbra is. :)

Az áru minősége

Kezdjük azzal, ami alaján rendeltek, a fotókkal. 

Kevés eladó veszi a fáradtságot, hogy saját fotókat készítsen arról amit árul, inkább felhasználja azt a képet, ami alapján ő beszerzi a terméket. Ez azért tuti, mert többen is árulják ugyanazt a terméket ugyanazzal a fotóval. Nekem ez elképzelhetetlen. A kezdetek kezdetén én is elcsábultam egyszer-kétszer, de mindig meg is bántam.

Nagyon nagy macera a termékfotózás. Helyszín, fény, egyesével beállítgatni, fotózni, fotót válogatni... De így egységes az arculat ha a bolt összes termékét nézzük. És ha valaki ezt nem teszi meg, könnyen beleesik abba a csapdába, hogy a képek sokszor köszönőviszonyban vannak csak a termékkel.

Íme a példa. Karácsonyi díszekhez kerestem barkácsfilcet. Találtam is a kép alapján pirosat (többen árulják).

Nagyon csalódott voltam mikor megkaptam, sertéstarja színe volt. Mennyivel jobban néznének ki ezek a házikók tényleg piros mintás filcekkel, ahogy terveztem őket...

A szalagok tekintetében alapvetően minden rendben volt a minőséggel, de sokszor csúnyán (rojtosra) vágott, vagy csúnyán összehajtogatott portéka is akadt, igaz, ez inkább a csomagolásos ponthoz tartozik.

Számla

Nem igazán volt, csupán három helyről jött, pedig tíz különböző helyről rendeltem ezt-azt.

Hát...no comment. Ahhoz mindenki nagyon ért, hogy hogyan vágja haza a piacot a kis hobbizásával, hogyan menjen árban agresszíven a többi eladó alá. Szolgáltatásokban összességében Nagy Nemtudást tapasztaltam, gondolom ezt kompenzálja az alacsony ár. Ennek az a hatása, hogy a vásárlóerő megy az Óccó' után, mert senkit nem érdekel, hogy ki fizet adót, járulékot, és tart fent céget, és ki nem, a kereslet nagyon árérzékeny lett. Aztán mikor Gizike rájön, hogy mégis inkább egész álló nap fitness teremben mosna fel a fekvenyomó pad alatt, addigra már árban őalá is lementek, én meg pisloghatok, hogy a normál, tisztességes árakat miért sokallja a nagyérdemű, miközben Gizike már a felmosásba is beleunt és épp teremőrnek tanul.

Az egyik számlán amit kaptam amúgy nem az szerepelt amit vásároltam, csak az értéke stimmelt, és a szállítási költség sem szerepelt rajta, tehát voltaképp nem volt szabályosan kiállított számla.

Hát ezeket a tapasztalatokat szereztem, és ezért írtam az elején, hogy szerintem rendben vagyok mint eladó.

Ahogy írtam, csupán tíz helyről vásároltam, de minimum dupla ennyien hasítunk a szalag-piacon, szóval lehet hogy pechem volt, és rossz alanyokat pécéztem ki. Ha így van, az egész bejegyzésem tárgytalan! :) :) :)

Mindezekhez képest itt is KÖSZÖNÖM, hogy sokaknak fontos a jó kommunikáció, az ízléses csomagolás, az apró kis meglepik, a jó minőségű, kellő alapossággal bemutatott áru, és az a tény, hogy komolyan veszem amit csinálok, és számlát küldök.

Várlak benneteket 2015-ben is, és ha a többiek javulnak is, én nem leszek rosszabb! ;)

A ló éve volt, és olyan is volt. Időnként vágtázó, időnként állva elalvó. :)

Sokkal, de sokkal kevesebbet varrtam, mint amennyit szerettem volna. Nemcsak azért baj ez, mert sok ötlet egyszerűen nem tudott megvalósulni, hanem azért is, mert nagy szükségem van az alkotó tevékenységre, és sokszor éreztem a hiányát a tartalékoknak. Az elmélyült kreatív tevékenység ugyanis feltölt, és kevésbé neurotikusan  veszem tudomásul, ha a frissen rendbetett konyha öt perc elteltével romokban áll, mert ez a sok ember, akikkel együtt élek megreggelizett. :) Ennek velejárója, hogy a blog fészbuk-oldala is "webáruházzá" változott, szinte csak rövidárut mutogattam, elkészült műveket alig. Ezzel kapcsolatban jövőre  biztosan lesz változás.

Év elején 14 féle szalag volt az Alkotók Boltjában lévő boltomban, más nem is. Most csak szalagból 135 van, vannak felvarrható díszek, hevederek, gombok, csipkék, egyebek. Időnként meg is reccsentem egy kicsit az egyre nagyobb árukészlettel prezentált vásárok után, mert a céget papíron nem egyedül viszem, de az év dolgozója nálunk hogyhogynem megint én lettem. A főnököm (én) nagyon megdicsért, de egyúttal javasolta, hogy időnként menjek szabadságra is :). Változás kell megintcsak.

Köszönöm azoknak, akik egész évben visszatérően velem voltak egy-egy vásáron, hamarosan jelentkezem náluk a postaládájukon keresztül! ;)

Terveztem sokmindenről írni, de épp az xyz vírus második hullámában leledzek, és most muszáj csak befele élni kicsit. Így viszonylag röviden kívánok mindenkinek lazulós évvégét, és lendületes évkezdést. A kecske éve jön. Háááát...  :D

Elhatároztam, hogy workshopokra fogok járni. A férjem sörözni megy el néha a haverokkal, én így bulizok! :D És hogy hol kezdtem el a saját kis túrámat és miért? Kis kitérő.

Előbb volt kertes blogom, mint ez a varrós. Elmélyültem olvastam kertész blogokat (kutatva a how to-t), de mivel érdeklődésem középpontjába akkoriban került a varrás, és ki kellett találnom, hogy mit is kezdjek magammal, kézműves blogokat is olvasni kezdtem, sőt, utóbb ezek kerültek túlsúlyba. (Ekkoriban jöttem rá, hogy az ötéves jogi egyetem, és a szakvizsga az életem 7-8 évét stafírozta ki - pont annyi időt amennyit a megszerzésükre fordítottam - és a megkezdett úton valahogy nincs tovább, tehát lázas útkeresés folyt. Tulajdonképpen a kézműves blogok tehetnek mindenről :) ). Három kedvencem volt, Szarvas Mici, Lehőcz Dorka és Sebők Judit blogja. Annyira meghatározóak voltak a számomra, hogy elhatároztam, relikviákat is kiállítok a Pici Műhelyben. Még nincs meg a méltó hely, de a lényeg már nálam, illetve Micitől még kell szerválnom valamit! Hogy mim van nekem? Itt a válasz!

A fércművek tehát első pillanatban megfogott, és nem csupán a rém cuki figurák miatt. Judit még ásítani is csak stílusosan tud sztem, elképesztő a figurákban a karaktertarás, ahogy a boríték kinéz amiben küldi neked a jóságokat, amilyen a standja, a katalógusok, a szóróanyagok, ahogy minden nagyon egyben van. És ez nem rettentő sok év munkájának a gyümölcse, mert a tevékenykedésének első évében kipipált már néhány mérföldkövet.

Mikor megláttam, hogy el lehet menni az eddig csak fotón csodált műhelybe, hát nem gondolkodtam egy percet se. Aki a műhelyre kíváncsi, annak Judit korábbi bejegyzését ajánlom. Azóta jóval belakottabb a műhely, még több a fiók, és ott vannak a híres porcelánok is, aki egy ilyen workshop hangulatáról olvasna, annak Dóri egy korábbi posztját ajánlom. Majd biztos ír rólunk is (pl. rám "A nő, aki háromszor jött visssza, mielőtt elment" címmel remélem hosszan kitér :D), természetesen megosztom majd a posztját, bár a PandArte blogot nem csupán emiatt érdemes figyelni.

Én nem csináltam totálokat.
1. Nem azért mentem.
2. Én utálom ha vki lefotóz oldalról, csukott szemmel, nyitott szájjal, mert épp egy kép háttere vagyok (amúgy viszonylag kevés időt töltök efféle tevékenységgel). Én sem teszem ezt másokkal.
3. DOLGOM VOLT! :)

Két kép mindössze ami nem konkrétan ékszerkészítős, bááááár végül is ott figyelnek a bekészített welcome-egységcsomagok :)

Érkezés után megkaptuk az instrukciókat, válogattunk, nyirkáltunk, és húztunk, ragasztottunk.  Egyszerűnek, gyorsnak tűnik, ugye? Pedig sztem valaki még mindig ott van a szombati egy órás csoportból... :) A gomb-behúzóval nem sikerült szoros kapcsolatot kialakítanom. Szerencsére a Fércművek tőkeerős vállalkozásnak tűnik, mert ékszerenként egy selejtet biztosan gyártottam. De Judit nem aggódott különösebben, és nem mondta, hogy nem mehetek többet. :) Engem beszippantott az art deco-galmour, íme a munkáim.

Az ékszerkészítés folyamatát gyorsította Judit nagyon aranyos, fiatalos anyukájának kávéja, és azt is megtudtuk, hogy nagyon klasszul tud műszőrmét elpakolni. :) Folyamatosan figyelt a rendre, a műhely mindig patentül nézett ki, akárhányan kóricáltak a polcok, fiókok között.

Másvalaki privát pincéjét pedig végképp nem illik fotózni, így csak higgyétek el, hogy minden dobozolva van, még a csetreszek is, és természetesen szép kézírással rá is van írva a dobozra: Csetreszek. Martha Stewart csak jelenthet!

Az a helyzet, hogy rendkívül türelmetlen vagyok. Direkt másfél évesre való öltönyt rendeltem Judittól, hiszen jobban ki tudjuk majd használni a 86-os rucikat, mint a mostani 74-80-asokat. De nem bírtam ki, hogy ne adjam rá Leóra az ünneplőjét az első születésnapján.

Nagyon klassz minőségű anyagok ezek, és nagyon szépek a részletek. A fazon is nyerő, talán így "nagyban" is látszik. Judit tehát tud számolni, és méretezni is, és bizonyára még jobban fest majd a kis krampuszom passzentos holmiban. Én azért addig is megzabálom! ♥

Leónak szerintetek milyen tortája volt? :D :D :D

Nekem csak egy van, viszont van szívem is. Viszont azt nem fotóztam. Viszont az is szép. :)

Én Dorkánál szoktam látni, hogy a férje milyen klassz dekorcuccokat készít. Ami neki fotóháttér, vagy épp styling-kellék, másnak önálló dísztárgy. Nálam is az lett a madár és lesz majd a szív, és remélehetőleg nincs hari, hogy a madárka a legkisebb helységet díszíti!

Pont jó. Country-s, de a maga természetes módján. Semmi csicsa, szép, naturális hangulatú darab.

Varrhatnék persze a saját gyerekemnek szinte bármit, megtanulhatnék új technikákat hogy díszítsem a lakásom, de ha én nem támogatom elkötelezetten a kézműves ipart, miért várom el, hogy tőlem is vásároljon bárki bármit is. :)

E gondolat mentén egy sorozatba kezdek, mert már összegyűlt pár bemutatásra érdemes kincs nálunk.

Az első Zsuzsutól van, akinél ajánlom, hogy a babát várók, babások nézelődjenek serényen, játék és kisebb egyébségek egyaránt megtalálhatók nála. Én egy sapit választottam tőle ezúttal - Leónak.

Szia világ, én nem fogok télen fázni! :)

Mostanság gyakorta hallani arról, hogy ilyen-olyan beöltözős bulikat tartanak az emberek október utolsó éjszakáján. Annak ellenére, hogy nem hagyományos ünnepünk, ugyanolyan mértékben van már jelen, mint a Valentin-nap, ami szintén külföldről érkezett. A hithűség sokaknak azt diktálja, hogy igenis Mindenszentek, és Halottak Napja legyen ennek az időszaknak a főszereplője, de miután már olyan alig látogatott helyeken pl. mint a Tesco is ömlik ránk a giccs évek óta Halloween ürügyén, letagadni senki sem tagadhatja le ezt a kis hagyomány-forradalmat.

Mi is bulizunk, idén már nem először. Nem látok benne többet, minthogy a gyerekek jól érzik magukat a vicces saját kis jelmezeikben, és nem, nem sütök boszorkányujjat, meg nem csinálok gülüszem-sütit (böööö), de mindig készítünk valami  kis dekorációt. Tavaly filcdíszeket csináltunk, idén szerintem kitalálok valamit a szalagjaimmal. Most ezek kaphatók nálam. Hülyeség-e ez az egész vagy nem, szerintem cukik...

A győri csomagba felnőtt táskák is kerültek, uzsisok (azokat nem is fotóztam, mert már voltak ugyanolyanok), meg ez a három. A cicás anyagom elfogyott, és egyelőre nem is tudok most rendelni. :((( Képregényes és matrjoskás még akad, majd ezekkel vigasztalódom.