Elhatároztam, hogy workshopokra fogok járni. A férjem sörözni megy el néha a haverokkal, én így bulizok! :D És hogy hol kezdtem el a saját kis túrámat és miért? Kis kitérő.
Előbb volt kertes blogom, mint ez a varrós. Elmélyültem olvastam kertész blogokat (kutatva a how to-t), de mivel érdeklődésem középpontjába akkoriban került a varrás, és ki kellett találnom, hogy mit is kezdjek magammal, kézműves blogokat is olvasni kezdtem, sőt, utóbb ezek kerültek túlsúlyba. (Ekkoriban jöttem rá, hogy az ötéves jogi egyetem, és a szakvizsga az életem 7-8 évét stafírozta ki - pont annyi időt amennyit a megszerzésükre fordítottam - és a megkezdett úton valahogy nincs tovább, tehát lázas útkeresés folyt. Tulajdonképpen a kézműves blogok tehetnek mindenről :) ). Három kedvencem volt, Szarvas Mici, Lehőcz Dorka és Sebők Judit blogja. Annyira meghatározóak voltak a számomra, hogy elhatároztam, relikviákat is kiállítok a Pici Műhelyben. Még nincs meg a méltó hely, de a lényeg már nálam, illetve Micitől még kell szerválnom valamit! Hogy mim van nekem? Itt a válasz!
A fércművek tehát első pillanatban megfogott, és nem csupán a rém cuki figurák miatt. Judit még ásítani is csak stílusosan tud sztem, elképesztő a figurákban a karaktertarás, ahogy a boríték kinéz amiben küldi neked a jóságokat, amilyen a standja, a katalógusok, a szóróanyagok, ahogy minden nagyon egyben van. És ez nem rettentő sok év munkájának a gyümölcse, mert a tevékenykedésének első évében kipipált már néhány mérföldkövet.
Mikor megláttam, hogy el lehet menni az eddig csak fotón csodált műhelybe, hát nem gondolkodtam egy percet se. Aki a műhelyre kíváncsi, annak Judit korábbi bejegyzését ajánlom. Azóta jóval belakottabb a műhely, még több a fiók, és ott vannak a híres porcelánok is, aki egy ilyen workshop hangulatáról olvasna, annak Dóri egy korábbi posztját ajánlom. Majd biztos ír rólunk is (pl. rám "A nő, aki háromszor jött visssza, mielőtt elment" címmel remélem hosszan kitér :D), természetesen megosztom majd a posztját, bár a PandArte blogot nem csupán emiatt érdemes figyelni.
Én nem csináltam totálokat.
1. Nem azért mentem.
2. Én utálom ha vki lefotóz oldalról, csukott szemmel, nyitott szájjal, mert épp egy kép háttere vagyok (amúgy viszonylag kevés időt töltök efféle tevékenységgel). Én sem teszem ezt másokkal.
3. DOLGOM VOLT! :)
Két kép mindössze ami nem konkrétan ékszerkészítős, bááááár végül is ott figyelnek a bekészített welcome-egységcsomagok :)
Érkezés után megkaptuk az instrukciókat, válogattunk, nyirkáltunk, és húztunk, ragasztottunk. Egyszerűnek, gyorsnak tűnik, ugye? Pedig sztem valaki még mindig ott van a szombati egy órás csoportból... :) A gomb-behúzóval nem sikerült szoros kapcsolatot kialakítanom. Szerencsére a Fércművek tőkeerős vállalkozásnak tűnik, mert ékszerenként egy selejtet biztosan gyártottam. De Judit nem aggódott különösebben, és nem mondta, hogy nem mehetek többet. :) Engem beszippantott az art deco-galmour, íme a munkáim.
Az ékszerkészítés folyamatát gyorsította Judit nagyon aranyos, fiatalos anyukájának kávéja, és azt is megtudtuk, hogy nagyon klasszul tud műszőrmét elpakolni. :) Folyamatosan figyelt a rendre, a műhely mindig patentül nézett ki, akárhányan kóricáltak a polcok, fiókok között.
Másvalaki privát pincéjét pedig végképp nem illik fotózni, így csak higgyétek el, hogy minden dobozolva van, még a csetreszek is, és természetesen szép kézírással rá is van írva a dobozra: Csetreszek. Martha Stewart csak jelenthet!
