A jó öreg Murphy beleköpött a lacsóba, naná.

Elkezdődött a suli, pezsgő pukkant (majd diszkréten kifolyt a hűtőben, mert csak fektetve fért be), és a csillió dolog, amit egyszerre kellene csinálnom, besokkolt. Mindig ez van. Néha "szemellenzővel" élek hetekig, mert csak úgy tudok hatékony lenni. Nem járunk térdig a koszban, de azért elférne itt egy takarítócég, hogy gatyába rázza a házat. De mivel saját cégünk van erre a varrósdira, nem tudunk finanszírozni egy másikat is :D.

Viszont a nyár után nagyon hiányzik az elmélyült alkotás. Elmélyülni jelenleg két nagyobb részletben tudok, Leó alvásidejeiben. Az egyiket néha muszáj vagyok átaludni, ha éjszaka sokat szambázunk a fürdőszobáig és vissza Dentinox-ért. Marad egyszer másfél óra úgy nagyjából mindenre. És az este

Természetesen soha nem volt ennyi felkérésem, megrendelésem, vásárlóm a Meskán és vásárlóm az Alkotók Boltjában. Szerencsére beszállítóként is bővítettem a célállomások körét, és újabbnál újabb termékek is kikerülnek a kezeim alól. Majd minden nap jön egy új munkára hívó üzenet.

Mikor végre megbékélek a félig befejezett produktumokkal, a Luca-széke projektekkel, a fejenként többedik halasztó levél megírásával, és igyekszem pihenni, vagy kikapcsolódni, ahogy ma is tettem volna - tuti lebetegszem. Vírus lehet, gyorsan jött, és holnap már megy is. Muszáj, utol kell érjem magam.