Legalábbis olyasmi. Kedves megrendelőm adott egy táskát, hogy valami ilyesmi kellene. Természetesen hasonló anyagot nem leltem a jó kis helyeimen, és szabásmintám se volt, de egyrészt volt itthon a kívánt színvilágból néhány csinos vásznam, másrészt bátran nekiálltam…

Na jó, cicás farmerem nem volt, csak odakívánkozott a fekete tatyókhoz ez a kis neszi. Mostmár azoknak az elvetemülteknek - mint amilyen én is vagyok - akik szinte csak a fekete színt viselik el magukon, tudok kínálni kis nyári kis cipelőst is. Meg cicás neszit. :)

Nem maradt belőle sok. Egy címke, egy lefejtett rejtett zseb, egy patentsor, és két neszire való anyag. A többi már történelem. :)

Mielőtt végképp kiderülne, hogy mostanában többször is megállt az órám :), előhozakodom a májusi kollekcióval, mely ezúttal homokszínben pompázik. Új állatkám a majom, ami elsőre olyan, mintha egy báránnyal kötött volna szoros barátságot, de több gyerek is határozottan…